A héten először a Reuters, majd erre a cikk alapozva a kiberbiztonsági szaksajtóban számos helyen írtak Yukiya Amano, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IAEA) igazgatójának nyilatkozatáról, ami szerint két-három évvel ezelőtt egy németországi atomerőmű rendszereit "pusztító" kibertámadás érte.

Amano nem volt hajlandó részleteket elárulni az incidensről, mindössze annyit mondott, hogy a támadás okozott bizonyos problémákat az erőműben és azt hangsúlyozta, hogy a kibertámadásokat mennyire komolyan kell venni az atomenergia-szektorban.

A Reuters cikke több részletet nem tartalmazott, azonban Pierluigi Paganini blogjában megemlíteti, hogy az elmúlt években nem ez az incidens az egyetlen, ami atomerőművet érintett, 2014-ben a japán Monju atomerőmű és a Korea Hydro and Nuclear Power plant szenvedett el kibertámadást, idén pedig a gundremmingeni atomerőmű elleni kibertámadás vált ismertté. Egyes biztonsági szakértők feltételezik, hogy Amano mostani nyilatkozatában a gundremmingeni esetre gondolhatott, ahol a szakértők a Conficker és Ramnit malware-ek nyomaira bukkantak az incidens vizsgálata során.

Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a kritikus infrastruktúrák elleni kibertámadások a jövőben egyre gyakoribbak lesznek, a nukleáris létesítmények elleni támadások pedig nyilvánvalóan még a többi közműrendszer elleni támadásnál is sokkal komolyabb következményekkel járhatnak. Mikor fognak végre a döntéshozók érdemben lépni, hogy a modern társadalmak zavartalan működéséhez nélkülözhetetlen rendszerek biztonságát legalább az elfogadható szintre legyünk képesek emelni?