A különböző felhős megoldások idestova jó 2 évtizede velünk élnek (még ha sokan sokáig nem is tudták vagy még mindig nem tudják, hogy hány felhőszolgáltatást is használnak napi rendszerességgel), azonban az OT világba a felhő nagyon sokáig az említés szintjén sem jelent meg. Aztán valamikor a 2010-es évek derekán kezdtek néhányan ipari felhőről (industrial cloud) beszélni, de a kezdeti felhajtás (és abból induló, az ICS/OT kiberbiztonsági közösségre időnként jellemzően kissé túlfűtött viták) után a téma elfeküdt a háttérben, az évtized második felében történt súlyos, ICS/OT rendszereket (is) érintő incidensek árnyékában. Később, az ipari IoT (IIoT) megoldások terjedése nyomán ismét felmerült az ICS/OT rendszerek felhőkapcsolatának kérdése, de ez még mindig nem arról szólt, hogy az OT rendszerek egy részét egy publikus felhőszolgáltatóhoz mozgassák ki az ipari szervezetek.
Most azonban egy olyan, a Microsoft Tech Community-n még 2022-ben megjelent cikket találtam, ami miatt mindenképp érdemes kicsit újra megvizsgálnunk a témát. Ebben a cikkben bizony a Microsoft egyik ausztráliai munkatársa egy esettanulmányt bemutatva arról ír, hogy terjesztették ki egy ügyfelük OT hálózatának egy részét (a Purdue-modell szerinti L3-at) egy második (az ügyfél IT Azure tenant-jától elkülönített) OT Azure tenant-ba. A cikk szerint ez a kialakítás amellett, hogy lehetőséget adott az ügyfél számára a publikus felhő biztosította számítási, elemzési, gépi tanulási és mesterséges intelligencia-képességek kihasználására úgy, hogy közben fenntartották az ICS/OT biztonság olyan alapelveit, mint az IT és OT címtárak teljeskörű szétválasztása, az erőforrások szétválasztása az IT és OT rendszerek között.
Egyelőre (nekem legalább is) nehéz megítélni, hogy a publikus felhőbe történő OT-kiterjesztés előnyei ellensúlyozzák-e vagy inkább meghaladják egyes OT szolgáltatások felhőbe költöztetésének kockázatait. A kezdeti véleményem az, hogy talán azoknál a szolgálatásoknál lehetne elgondolkozni a felhőbe költöztetéséről, ahol az L3 OT szolgáltatások önálló rendelkezésre állása a legfontosabb (vagy inkább az egyetlen) szempont és az sem jelent problémát, ha ezek a szolgáltatások elveszítik a kapcsolatot az on-premise L3 és L2 rendszerekkel és szolgáltatásokkal és (természetesen) az adatok/rendszerek bizalmassága nem szempont. Fontos szempontnak gondolnám továbbá, hogy a publikus felhőbe költöző L3 rendszerek NE tudjanak kapcsolatokat kezdeményezni az L2 (vagy L1, L0) rendszerek felé - hiszen tudjuk, semmi, így a Purdue-modellben meghatározott szabályok és adatutak sincsenek kőbe vésve.
