Az okosmérés az elmúlt évek során az egyik olyan téma az ICS világában, amiről egyre többen, egyre többször beszélnek. Ennek több oka is van, a legfontosabb (a közüzemi szolgáltatások végfelhasználói számára) az, hogy (elvileg) megtakarításokat érhetnek el pl. a villamosenergia-felhasználásuk optimalizálásával.

Ehhez olyan mérőórák telepítése szükséges a villamosenergia-rendszerbe, amik képesek különböző kommunikációs csatornákat (jellemzően valamilyen vezeték nélküli kommunikációs formát, többnyire LTE hálózatokat) használva a lehető legtöbb adatot tudják átadni a szolgáltatóknak a fogyasztók szokásairól. Biztonsági szempontból a problémát éppen a publikus kommunikációs csatornák használata okozza, mert ez azt is jelenti, hogy gyakorlatilag bárki képes lehet lehallgatni az okos mérőórák és a mérési központok közötti kommunikációt illetve a vezeték nélküli kommunikációs lehetőséget (és egy vagy több sérülékenységet) kihasználva hozzáférést szerezhet a mérőórához (Marc Elsberg Blackout - Holnap már túl késő című könyve pont egy ilyen támadásból kialakuló fiktív krízisről szól). Ennek annál is nagyobb az esélye, mert az okosmérők végeredményben nem igazán különböznek egy mobil hálózatokon kommunikáló számítógéptől, ami azt is jelenti, hogy a klasszikus IT biztonsági sérülékenységek nem számítanak rendkívülinek.

Az okos mérőórák még nagyon újnak számítanak (itthon is csak néhány éve kezdtek foglalkozni a témával a különböző közmű szolgáltatók) és meglepő módon a "hagyományos" ICS vagy például az orvostechnikai rendszerekkel szemben az okos mérőórák biztonságával kapcsolatban komoly kutatásokat folytatnak Európában, az USA-ban és Magyarországon is különböző szakértők és minősítő laborok, ami mindenképp egy örvendetes fejlemény.