A Hórusz forgatókönyvben (Horus scenario) megfogalmazott elmélet és annak bizonyítása Willem Westerhof munkája, aki az amszterdami egyetem (Hogeschool van Amsterdam) hallgatójaként, diplomamunkaként dolgozott ezen a témán az ITsec Security Services B.V.-nél töltött gyakorlata alatt.

Westerhof munkájában azt vizsgálta, hogy az Európában egyre növekvő (jelenleg 90 GW-nál nagyobb) fotovoltalikus (napenergia) termelési kapacitáson keresztül hogyan lehet befolyásolni az európai villamosenergia-átviteli rendszer egyensúlyát, ezen keresztül pedig egy komoly áramszünetet előidézni.

A napenergia-termelés két módon is hatással lehet az átviteli rendszerre, egyrészt a termelés helyén történő felhasználással csökkenteni tudja a hagyományos vagy megújulókra épülő nagyerőművektől a fogyasztókhoz szállítandó teljesítményt, másrészt a termelés helyén fel nem használt energia betáplálásra kerül a villamosenergia-rendszerbe és el kell szállítani azokra a helyekre, ahol igény van erre a teljesítményre.

Most persze bárki mondhatja, hogy a háztartási kiserőművek teljesítménye nem elég nagy ahhoz, hogy egy ilyenen keresztül érezhető hatást lehessen gyakorolni az európai átviteli rendszerre, a probléma azonban az, hogy egyre több ilyen kiserőmű létesül és ezek közül egyre többnek van Internet-kapcsolata is, vagyis a kitettségük egy Interneten keresztül érkező támadásnak eléri azt a szintet, amikor érdemes foglalkozni a kérdéssel.

Westerhof matematikai modellekkel és az európai villamosenergia-rendszerről publikusan elérhető adatok alapján építette fel az elméletét, majd ennek bizonyítására a gyakorlatban is elkezdte vizsgálni a fotovoltalikus inverterek terén jelentős szereplőnek számító SMA berendezéseit. A vizsgálatok során 17 sérülékenységet azonosított (ez a szám később a gyártó kérésére 21-re változott), ezek közül végül 14 kapott hivatalos CVE azonosítót, ezek az alábbiak:

- CVE-2017-9851
- CVE-2017-9852
- CVE-2017-9853
- CVE-2017-9854
- CVE-2017-9855
- CVE-2017-9856
- CVE-2017-9857
- CVE-2017-9858
- CVE-2017-9859
- CVE-2017-9860
- CVE-2017-9861
- CVE-2017-9862
- CVE-2017-9863
- CVE-2017-9864

A fenti sérülékenységek a CVSSv3 alapján 0.0-tól (informális) 9.0-ig (kritikus) terjedő besorolásokat kaptak. Westerhof a szakmailag elfogadott eljárásnak megfelelően jelezte a gyártónak 2016 decemberében a felfedezett sérülékenységeket, majd 2017 elején megosztotta az elméletet és a sérülékenységeket az illetékes kormányzati szervekkel és a villamosenergia-rendszer felügyeleti szerveivel.

Westerhof következtetése abból indul ki, hogy az egyre szaporodó megújuló erőművekben használt eszközök biztonsága általánosságban nem jobb és nem rosszabb, mint az általa tesztel SMA invertereké, így egy képzett támadót feltételezve a Hórusz forgatókönyvet megvalósíthatónak tartja. Legrosszabb esetben a támadó vagy támadók elég eszközt vonhatnak irányításuk alá ahhoz, hogy komolyabb üzemzavarokat és ezáltal áramkimaradásokat tudjanak előidézni (Ezzel kapcsolatban én azért kíváncsi lennék az európai rendszerirányításban dolgozó szakemberek véleményére is.)

A Hórusz forgatókönyvről további részleteket itt lehet olvasni: https://horusscenario.com/