Az elmúlt két hétben a világpolitika kétségkívül legfontosabb és leginkább várt eseménye az orosz és amerikai elnökök svájci csúcstalálkozója volt. Ahogy előre lehetett sejteni, a megbeszélés csak egy lépés volt az utóbbi években nagyon megromlott amerikai-orosz kapcsolatok javítását célzó úton, a CyberScoop még előző szerdán megjelent cikke

https://www.cyberscoop.com/biden-putin-summit-russia-geneva/

alapján egy fontos megállapodás mégis született: Joe Biden felvetésére várhatóan tárgyalások fognak kezdődni abban a témában, hogy 16 kritikus infrastruktúra-szektor esetén a kibertámadásokat ne tekintsék lehetséges eszközöknek az államok közötti viták során.

A kezdeményezés nyilván jó, de én több okból is szkeptikus vagyok, hogy sikerül-e valódi eredményeket elérni ezen a téren.

1. A nemzetállami hátterű APT-csoportok által végrehajtott kibertámadások egyik legnagyobb előnye az adott állam számára a nagyon könnyű tagadhatóság, hiszen a támadók a legritkább esetben szoktak közvetlenül a saját szervezetük vagy országuk infrastruktúrájából támadásokat indítani, szinte mindig a célba vett ország vagy egy harmadik ország hálózatában kompromittált rendszerből indítják a támadásokat - ezért is olyan nehéz a támadók beazonosítása, az egyes támadói csoportokra jellemző attribútumok összeállítása és azokból történő következtetések levonása mára a threat intelligence-en belül is már-már külön tudományággá vált. Ez viszont azt is jelentheti, hogy míg az amerikai és orosz illetékesek hosszas tárgyalások után kidolgoznak valamilyen szabályrendszert, egyik vagy mindkét fél a kritikus infrastruktúrák elleni kibertámadások után a saját érintettségének letagadhatóságát kihasználva tovább folytatják ezeket az akciókat - vagyis lesz egy nagyon szép, nemzetközi szerződés, amit senki sem fog betartani.

2. Még ha ez a kétoldalú megállapodás meg is születik és a felek maradéktalanul be is tartják, akkor is van számos olyan további nemzetállam (Kína, Észak-Korean, Irán, Izrael és még sorolhatnánk), akik, ha nem tekintik az orosz és amerikai illetékesek által kidolgozott új szabályokat magukra kötelező érvényűnek, akkor nem lesz sokkal jobb helyzetben a kritikus infrastruktúrák kiberbiztonsága.

Félreértés ne essék, a kezdeményezés és hogy mindkét fél nyitottnak látszik egy ilyen szabályozásra, pozitív fejlemény, én azonban attól tartok, hogy egy ilyen megállapodás (még ha nem is csak bilaterális lesz, hanem pl. az ENSZ közgyűlése és a BT minden tagja ezt el is fogadja, mint a nemzetközi jog egyik modern sarokkövét) önmagában nem fogja megoldani az ICS kiberbiztonság sokasodó biztonsági kihívásaival küzdő kollégák mindennapos probémáit.