Lassan két évtizede (szakmai pályám kezdete óta) figyelem némileg értetlen érdeklődéssel azokat a kollégákat és IT/kiberbiztonsági, ritkábban OT területen tevékenykedő értékesítőket, akik a technológiai fejlődéstől az adott terület/szakma megváltását vizionálják és már-már vallásos hittel terjesztik ezeket a gondolataikat.
Nekem az első ilyen élményem a 2000-es évek közepén a virtualizáció terjedése kapcsán volt, amikor minden szakmai rendezvényen minden második előadás arról szólt, hogy virtualizáció, virtualizáció (néha egy kis storage-virtualizáció), performancia-hatékonyság, green IT és egyébként is, a virtualizáció a válasz minden szűz lány imájára... Aztán ugyanez történt a 2010-es években a felhő kapcsán, majd még később a konténerizáció/DevOps témában, ma pedig a mesterséges intelligencia az új aktuális mident megváltoztató, felforgató, megváltó technológia.
Szemben Tanács Zoltán tudományos és technológiai miniszterrel, én nem vagyok sem tech-, sem AI-optimista, részben azért, mert amint az előző bekezdésben írtam, láttam már néhány technológiai váltást és végül az új technológia (mindegy, hogy az virtualizáció, felhő, serverless alkalmazások vagy konténerizáció volt) soha nem váltott le minden korábbi technológiát (a virtuális szerverek valóban növelték a szerverek sűrűségét, de a natív szerverek ugyanúgy megmaradtak bizonyos szerepkörökben, a felhő nem szorította ki teljesen az on-prem rendszereket és a konténerizáció sem terjedt el olyan mértékben, hogy ne futnának ma is hagyományos architektúrájú alkalmazások), én úgy gondolom, hogy a mesterséges intelligencia (sem az LLM, sem az agentic AI) sem fogja teljesen kiváltani az eddig ismert (akár csak IT) munkaköröket. Változások lesznek, sőt már most is vannak, de nem fogja feleslegessé tenni a programozói munkát - maximum megváltozik, hogyan tekintünk a programozó tevékenységre.
Viszont azt látom, hogy az új technológiákra jellemző, hurráoptimista megközelítés, ami hajlamos nem tudomást venni a biztonsági kérdésekről, jelenleg is látszik már a mesterséges intelligencia-rendszerek esetén, ezt látjuk a szinte már egymást érő, AI modellek és agent-ek által végrehajtott támadásokra (és itt nem csak Hugging Face és más, pl. OpenAI vagy Antropic által végrehajtott támadásokra gondolok, hanem az AI-támogatott APT-csapatokra is) vonatkozóan, közben pedig (főleg kiberbiztonsági cégek) egyre többször és határozottabban állítják, hogy a szaporodó és súlyosbodó, AI által vagy AI-támogatással végrehajtott támadások ellen csak és kizárólag AI-al erősített kiberbiztonsági megoldásokkal lehet felvenni a harcot - és itt értünk el a mai poszt első cikkéhez, amiben Marcus Hutchins (igen, ő volt az, aki 2017 tavaszán, a WannaCry malware okozta káosz közepette beregisztrálta a WannaCry kill switch-ének bizonyult URL, leállítva ezzel az ismerten nagy károkat okozó malware-t) arról ír, hogy szerinte miért nem igaz az, hogy az AI-al súlyosbított támadások ellen csak és kizárólag az AI adhat megfelelő szintű védelmet.
A másik, a blog témájába még inkább illeszkedő cikket pedig Anna Ribeiro jegyzi az industrialcyber.co oldalon és arról szól, hogy a U.S. DoE CESER (Department of Energy’s Office of Cybersecurity, Energy Security, and Emergency Response) és a Sandia National Lab közös projektje, ami a Communications and Cybersecurity for the Energy Edge (C2E2) nevet kapta és a villamosenergia-rendszer adatmérnöki és kiberbiztonsági automatizálásában vizsgálják az AI alkalmazásának hatásait.
A CESER AI-FORTS (Artificial Intelligence For Operationally Resilient Technologies and Systems) programjában LLM-ek és generatív AI modellek használatával a hírek szerint 95%-os pontossággal képesek észlelni és lokalizálni a különböző fenyegetéseket. Ezekről és még jóval több CESER tervről lehet olvasni ebben a cikkben.
